NEMZETKÖZI KERESŐ
  		CIVILIZATION.HU
 

Civilizáció
 

 
A Hold Piramis Teotihuacán városában, Mexikóban. Ekkora méretű építmény csak a civilizációkra jellemző társadalmi szervezettséggel készülhetett.

A civilizáció "A (mindenkori) társadalomfejlődés, ill. az anyagi műveltség legmagasabb foka, melyben a társadalmi-gazdasági alakulat, igényeinek megfelelően, szelektíven és módosítva magába olvasztja …. a korábbi korok eredményeit, tökéletesíti és továbbfejleszti őket. Ebben a tekintetben a civilizáció sokszor a társadalom szinonimájaként is használatos.

Tágabb értelemben társadalmi, gazdasági, szellemi művelődést, műveltséget jelent. Más vonatkozásban – szembeállítva a szellemi kultúrával – egy társadalom anyagi kultúráját, eszközeit és technikáját értik alatta. A XIX. század végén a magyar közgondolkodás például a polgárosodás folyamatát jelölte a civilizáció fogalmával. Napjainkban a viszonylag magas szintő kulturális, ipari-technológiai fejlettséget, a városi kényelmet is jelenti."

 

1. Technikai értelemben a civilizáció olyan összetett társadalmat jelöl, ahol az emberek városokban élnek és az élelem mezőgazdaságból származik megkülönböztetve őket a törzsi társadalmaktól, ahol az emberek kis településeken vagy nomád csoportokban éltek megélhetésüket gyűjtögetésből, vadászatból vagy kertművelésből biztosítva. Ebben a megközelítésben a civilizáció adott emberek csoportjára használt kizárólagos fogalom.

 

2. Szélesebb értelmezésben a civilizáció bármely társadalomra vonatkoztatható, amely komplex és városlakó vagy egyszerű és törzsi. Ez a definíció kevésbé kizárólagos és etnocentrikus, mint az előző. Ebben a megközelítésben a civilizáció a kultúra közeli szinonimája.

3. A civilizáció jelentheti a teljes emberi társadalmat, amennyiben hétköznapi formában a feltáratlan vadonnal vagy a kietlen pusztasággal állítjuk szembe. Ebben a megközelítésben a kifejezés a jelenlegi globális civilizációra vonatkozik.

 

4. A civilizáció egyúttal egy viselkedési formát is meghatároz. A "civilizált" magatartás szemben áll a "barbár" vagy a durva viselkedéssel. Ebben a megközelítésben a civilizáció kifinomultságot jelöl.

5. A civilizáció egy másik használata a szó első és negyedik jelentésének kombinációjából áll elő arra utalva, hogy az összetett társadalmak természetből fakadóan felette állnak a kevésbé összetett társadalmaknak.

Ez a szócikk a civilizációt az első értelmezésben dolgozza fel.

 

Mi alkotja a civilizációt?

A technikai értelmezés szerint a civilizáció az egyszerűbb társadalmakkal szemben összetett társadalom. Mindenki társadalomban vagy kultúrában él, de nem mindenki él civilizációban. A civilizáció az alábbiak jellemzőkből tevődik össze:

  • Új technológiák, például a fazekasság vagy a fémművesség kialakulása.
  • Művészetek, az írás kifejlődése.
  • Összetett társadalmi intézmények létrejötte, szervezett vallás és oktatás, szemben más társadalmak kevésbé kialakult hagyományaival.
  • Fejlett mezőgazdasági technikák, a földművelésben állati erő alkalmazása, váltott betakarítás, öntözés. Ez lehetővé tette a földművelőknek, hogy több élelmet termeljenek annál, mint amit feléltek.
  • A népességnek az a része, amely nem az élelemszerzésnek szenteli ideje nagy részét más foglalatosság után néz, kialakul a kereskedelem, a munkaerő specializálódik. Ezt a fent leírt többlettermelés teszi lehetővé.
  • A gazdasági változások összetett formáinak kifejlődése, a kereskedelem kiszélesedése, pénzhasználat és piacok létrejötte.
  • A birtokolt javak nagyobb arányú felhalmozódása, mint az egyszerűbb társadalomban.
  • Városok kialakulása.
  • Társadalmi hierarchia kialakulása. Ez lehet nemzetségi forma, ahol a népet az egyik elöljáró család vagy klán feje, a törzsfő irányítja, vagy állam alapú társadalom, amelyben az uralkodó osztályt kormány vagy hivatalnokok támogatják. A politikai hatalom a városokban összpontosul.
  • Az élelem intézményes birtoklási joga az uralkodó osztály kezébe kerül.

Ezek alapján néhány társadalom, mint például Kína felvilágosult civilizációnak minősül, míg mások, mint például a busmanok nyilván nem. A megkülönböztetés ugyanakkor nem mindig tiszta. Például Észak-Amerika északnyugati részén a halászat bősége lehetővé tette az élelem felhalmozását bármilyen mezőgazdasági tevékenység nélkül is. Az emberek településeket alapítottak, társadalmi hierarchiába szerveződtek, anyagi jólétet teremtettek, fejlett képzőművészetet hoztak létre (a legismertebbek a totemszobrok) mindezt különösebb mezőgazdasági tevékenység nélkül. Ugyanakkor a pueblo indián kultúra Észak-Amerika délnyugati részén fejlett mezőgazdaságot, öntözést és közösségi településeket teremtett, (mint például Taos), s mindeközben a pueblo indiánok soha nem fejlesztettek egyet sem a más társadalmakra jellemző összetett intézmények közül. Napjainkban a törzsi civilizációk nagy része már államokban él. A politikai struktúra az életük fölé helyezkedett, úgyhogy ők valahol a törzsi és a civilizált világ között foglalnak helyet.

 

Korai civilizációk

A legkorábbi ismert civilizáció a sumereké, akik nagyvárosi társadalmat alkottak az i. e. 4. évezred közepén. Ugyanakkor folyamatban lévő régészeti feltárások tovább alakíthatják ezt a feltételezést.

Ugyancsak feltárások zajlanak az ősi Japán területén, ahol a világon a legkorábbi ismert fazekasság alakult ki az i. e. 10. évezredben. A fazekas kézművesség a cserép törékenysége okán letelepedett életformát kívánt, mert a cserépedények használhatatlanok voltak azok számára, akik a vadászat és a gyűjtögetés miatt állandó mozgásban voltak. Ennél fogva az akkori Jomon kultúra tagjai lehettek az elsők, akik letelepedett vagy félig letelepedett formában éltek. Először barlangokban, majd később földbe ásott árkokban illetve abból kiemelkedő házakban laktak gazdag háztartási hulladékot hagyva az antropológusok számára. Jól képzett vadászok és halászok voltak, kőeszközöket, csapdákat, íjakat is használtak, de egyúttal már kezdetleges földművelést folytattak. A feltételezések szerint ez mintegy 2 ezer évvel előzi meg a neolitikus kultúra közel-keleti felbukkanását.

A folyamatos ásatások és feltárások arra utalnak, hogy az i. e. 6. évezredben komolyabb állattenyésztés és építkezés folyt az ókori Egyiptomban, ami igencsak korai közösségi tevékenységet feltételez. Az egyiptomiak az i. e. 4. évezred elején feltalálták a kőművességet, az évezred közepén már kerámiát gyártottak, az i. e. 3. évezred eleje körül pedig orvosi eszközöket használtak a gyógyításhoz.

A civilizáció, mint kulturális identitás

A "civilizáció" egy összetett társadalomban nem csak a társadalmat magát, hanem egyszersmind annak kultúráját is jellemzi. Minden társadalom eszmék, szokások és művészetek egyedi halmazával, sajátos kultúrával rendelkezik, akár civilizáció, akár nem. A civilizáció szövevényes kultúrát jelöl, írást, művészetet, építészetet, szervezett vallást és összetett szokásokat. A szövevényes kultúra jellegzetessége, hogy hatással van és átterjed más kultúrákra, egyes esetekben asszimilálja őket a civilizációba (klasszikus példa erre az Indiai civilizáció és hatása Kínára, Xanadura, Koreára, Japánra, Tibetre, Délkelet-Ázsiára, és így tovább).

Több virágzó civilizáció is széles kulturális hatáskörrel bír számos népet és régiót lefedve. Egyes történészek erre a kiterjedt kulturális hatásra koncentrálva a civilizációkat önálló egységként kezelték. Ezek az elméletek az egyes civilizációkat elsődleges kulturális szimbólumuk köré vonatkoztatták. A civilizációk ezen elméletek alapján nem gazdasági vagy környezeti okok miatt, hanem morális vagy vallási hanyatlás miatt esnek vissza és buknak el.

A civilizációk, mint összetett rendszerek

Gondolkodók másik csoportja a rendszerelméletet használja, ami a civilizációkat összetett rendszerként vagy városok hálózataként kezeli és egymás közötti gazdasági, politikai, katonai, diplomáciai és kulturális kölcsönhatásuk alapján határozza meg őket.

A városokat ebben az elméletben az emberek kiterjedt hálózatát működtető gazdasági motorként jellemzik. A fejlett nagyvárosokból a javak és szolgáltatások átkerülnek a periférikus városokba, amelyek ezzel gazdasági növekedést érhetnek el és lehetővé válik számukra, hogy saját javaikat továbbadva saját hátországukba újabb és újabb gazdasági hálózatok épüljenek. A gazdasági növekedést ez az elmélet kiterjedt hálózatokkal közelíti meg, nem pedig elszigetelt kultúrájú társadalmi szférákkal.

A hálózatelméletiek a városok között többféle gazdasági, kulturális, és politikai/diplomáciai/katonai kapcsolatot különbözetnek meg, és ezek a viszonyok gyakran eltérő skálán mozognak. Például a tizenkilencedik századig a kereskedelmi hálózatok sokkal kiterjedtebbek voltak a kulturális vagy politikai kapcsolatokénál. Messzire nyúló kereskedelmi útvonalak működtek, mint például a Közép-Ázsián és az Indiai-óceánon átvezető, a Római Birodalmat, Indiát és Kínát összekötő 2000 éve kiépült selyemút, amikor ezek a civilizációk nem ápoltak túl mély politikai, diplomáciai vagy kulturális kapcsolatokat.

Számos tudós vitatja, hogy a globalizáció folytán az egész világ már egy közös "világrendszerbe" tömörült volna. Eltérő civilizációk és társadalmak szerte a Földön rengeteg szempontból függetlenek gazdaságilag, politikailag és kulturálisan is. Vita övezi azt is, hogy mikor is kezdődött ez az integráció és melyik formája (kulturális, technológiai, gazdasági, politikai, vagy katonai-diplomáciai) a kulcstényező egy civilizáció kiterjedését illetően. Egyes elméletek szerint Mezopotámia és az ókori Egyiptom gazdasági és katonai integrációjával kezdődött Kr. e. 1500 körül, mások szerint a keresztes hadjáratok jelentették a globalizáció első lépcsőjét. A legelfogadottabb nézőpont szerint a társadalmi hálózatok az ókori idők óta növekednek és zsugorodnak és a jelenlegi globalizált gazdaság és kultúra a gyarmatosításoknak köszönhető.

A civilizációk jövője

Samuel P. Huntington politológus szerint a 21. század meghatározó karakterisztikája a civilizációk ütközése lesz. Szerinte a civilizációk közötti konfliktusok elnyomják majd a nemzetállamok közötti konfliktusokat és a 19. és 20. századi ideológiákat.

A világ civilizációja jelenleg abban az állapotban van, ami létrehozta az ipari társadalmat, túlhaladva az azt megelőző mezőgazdasági társadalmat. Néhány jövőkutató úgy gondolja, hogy a civilizáció napjainkban egy másik átalakuláson megy keresztül és azt a világot úgy hívják majd, hogy információs társadalom.

A civilizáció negatív nézetei

Vallásos aszkéták számtalanszor próbálták megfékezni a civilizáció életükre gyakorolt hatásait a szellemi átlényegülésre koncentrálva. A civilizációtól éveken keresztül elszigetelték magukat, mert azt hitték, hogy az korlátozza őket aban, hogy természetes állapotuk szerint élhessenek. A szerzetesek képviselnek egy olyan aszkéta szemléletet, amely a civilizáció fősodrától valamelyest távol álló életformát próbál kialakítani. A 19. században transzcendentalisták vallották, hogy a civilizáció sekélyes és anyagi, ezért teljesen mezőgazdaság alapú társadalmat akartak létrehozni a városi elnyomástól mentesen.

Karl Marx elmélete szerint a civilizáció kezdete az elnyomás kezdete is egyben. Amint több élelem készült és a társadalom anyagi javai növekedésnek indultak, a vagyon a hatalommal rendelkezők kezében összpontosult. A törzsek közösségi életében utat nyert az arisztokrácia és hierarchia alakult ki.

A közkeletű nézet szerint, amint egyes törzsek elegendő erőforrás- és élelem-felesleget állítottak elő ahhoz, hogy egy hadsereget is ellássanak, az adott civilizációk képessé váltak leigázni a más életformát választó szomszédos kultúrákat. A civilizációk 10000 évvel ezelőtt ezzel a magatartással kezdtek terjeszkedni és a munkát napjainkban fejezik be az Amazonas távoli dzsungeleiben és Új-Guineában. Más, feminista nézetek szerint a civilizáció a férfiak uralma a nők felett. Ezek az elméletek együttesen a modern társadalomtudományokban konfliktuselméletekként ismertek.

Számos környezetvédő amiatt kritizálja a civilizációt, mert kizsákmányolja a környezetet. Az intenzív mezőgazdaság és a városi terjeszkedés a civilizációkat az élőlények és az élőhelyek eltiprása felé tereli. Ezt gyakran leigázó kultúrának is nevezik. A nézet támogatói szerint a hagyományos társadalmak nagyobb harmóniában éltek a természettel, mint a civilizációk, az emberek inkább együttműködtek a természettel, semmint leigázták volna. A fenntartható fejlődés mozgalom képviseli azok törekvését, akik szerint vissza kell nyerni a harmóniát a természettel.

Civilizációk az emberi történelemben

A civilizációkat számos módon megkülönböztethetjük egymástól, és az elkülönülő civilizációk száma, élettartama és mérete is vitákra ad okot. Az azonosításnál történészek hangsúlyozhatják a kulturális elkülönülést vagy a gazdasági, politikai és diplomáciai fejlettségi szintet. Az alábbi lista azokat a civilizációkat sorolja fel, amiket a történészek általában azonosítanak. Sok kultúra más kultúrák részegységeivel való fúziója során bontakozott ki, tehát éles szakaszhatárt civilizációk között kulturális alapon igencsak bonyolult felismerni, ami egyébként is rengeteg értelmezési lehetőséget teremt. Civilizációk összeadódhatnak vagy szétválhatnak.

A legtöbb civilizáció városokat foglal magában, speciális foglalkozásokat, politikai sajátosságokat, amelyek túlnőnek egy város határain, kiterjedt kereskedelmi hálózatot, saját nyelvet, de nem mindegyik civilizáció rendelkezik ezekkel a kritériumokkal, és vannak olyanok, amelyek rendelkeznek, de nincsenek itt felsorolva.

A legtöbb civilizáció már nem létezik, némelyik eltűnt, embereik kihaltak vagy visszatértek a városiasodás előtt megismert élethez, másokat leigáztak vagy beolvasztottak más civilizációkba. Az, hogy jelenleg hány civilizáció létezik, szintén vita tárgya.

Hivatkozás

  • Huntington, Samuel P. The Clash of Civilizations and the Remaking of World Order (1996)

Irodalom

  • Enciklopéia Britannica Hungarica CD ver. 2005.(civilizáció szócikk)
  • Arnold J. Toynbee: Válogatott tanulmányok (1971) – az emberiség történetének mint civilizációk egymást követő láncolatának leírása;
  • Norbert Elias: A civilizáció folyamata (1987);
  • Gordon V. Childe: A civilizáció bölcsője (1959);
  • Ankerl Géza Anyanyelv, iras és civilizaciok. Budapest: Magyar Egyetemi kiado (2004), ISBN 9638033657
    Forrás:www.wikipedia.hu

 

Civilization: minden idők egyik legjobb stratégiai játéka
A lap alján képek a játékról!!!

A játékról:
Valószínüleg ez minden idők egyik legjobb stratégiai játéka, melyet már régóta szerettem volna közreadni.

A most letöltött csomag tartalmazza a dos-os civ-et, dos-os multi-civ -et és a widows alá készített verziót. Szerencsére a windows alá lészült változatot is szabadon hozzáférhetővé tette az alkotógárda, így minden korlátozás nélkül használható. Bár a grafikai megoldásai felett kissé eljárt az idő, mégis kellemes időtöltés, melyhez intelligencia is szükségeltetik. Remélem még sokak lelik benne örömüket, hiszen a legócskább gépen is szépen fut.

Tehát egy korszakalkotó játékról van szó, amelyet sokan sokféleképpen próbáltak utánozni, több-kevesebb sikerrel. A lényege, hogy egy választott népet kell irányítanunk a történelem folyamán. Az idôszámítás Kr.e. 4000-ben kezdôdik, mikor is egy telepes csapattal kell megalapoznod az eljövendô birodalmadat.

A játék körökre osztott, eleinte egy-egy kör 200 év majd késôbb "lelassul" az idô. Maga a játék városközpontú az egységeket itt építheted, itt adózik a nép is. Az adót 3 féleképpen lehet felhasználni: vagy közvetlenül a kincstár javait gyaraptíja, vagy kutatásba fektethetjük, vagy visszajuttatjuk a népnek, így növelve a városok morálját. A morál egy nagyon lényeges szempont, sok függ attól, hogy mennyire elégedettek az emberek. Ha sok az elégedetlen, akkor tüntetni kezdenek a helyiek, ami a termelés és adózás teljes leállásához vezet. Viszont, ha meg elégedettek, akkor ez jobb eredményre sarkallja ôket. A városokat középületek építésével lehet fejleszteni. Ezen épületek nagyrészének a fenttartásának költsége az állami vagyonból vonódik le minden körben.

A civilizáció fejlettségét azonban nem csak az erôs városok, gazdaság jellemzi, hanem az is, hogy mennyire sok új tudományt, technológiát fedeztek fel. Ezt egyenként egymásután lehet megtenni, és mindig egy újabb technológia újabb egységek, épületek és újabb, erre épülô tudomány megjelenését vonja maga után. Gyakran egy-egy háború sorsát döntheti el, hogy kinek sikerül egy erôsebb egységet elôbb kifejleszteni.

Még egy fontos tényezô az államforma. Van pl. despotizmus, demokrácia, királyság. Ezek mind különböznek egymástól, mindegyiknek van elônye és hátránya is. Ennek helyes megválasztása nagyon fontos, mert kihatással van a termelésre, illetve a katonai egységekre is.

Hogy még sokrétübb legyen a játék vannak még világcsodák is. Ezek nagy elônyöket jelentenek az ôt megépítô városnak / népnek. Ha egy várost elfoglalnak, amiben egy csoda volt, akkor a hódító fogja élvezni a hatását.

Ha valaki megelégelte a békés ücsörgést háborúzhat is a szomszéd népekkel. Ekkor kerülnek a katonai egységek fôszerephez. Az egységek között van olyan aki jobban védekezik, van amelyik jobban támad, de van a melyik a kettô között van, viszont egy körben többet tud lépni. Ilyenkor nagyon számít a környék, hogy egy-egy csata hol játszódik le, mert pl. egy hegy, vagy domb bónuszt ad a védekezô félnek. Nagyon sokat számít még, hogy kinek fejlettebb a serege.

A játéknak akkor van vége, ha mi uarljuk az egész világot, azaz az összes riválisunkat leigáztuk, vagy mi lôttük fel az elsô urhajót az Alfa Centaurira. Az utóbbihoz technikai fejlettség kell, míg az elôbbi elérhetô pusztán erôszak által is.

A játékmenet az elején gyors, csak késôbb mikor már 10-20 városunk és 50-100 egységünk van akkor lassul le.

Tapasztalatok:
A jatek elején felfedezésre kell indulnunk majd letelepiteni a telepegyseget (settlers) ebből lessz a város. Legjobb a füves és folyós területeken telepedni. A városban lehet (ha van eleg pénzed) különböző épületeket katonákat, hajókat, telepegységet vásárolni. Ahogy egyre tobb talalmanyod van annal tobb fele dolgot tudhat megvenni. A katonaknak es hajoknak kulonbozo a tamadoerejuk es vedekezoerejuk. Vedelmi pluszt jelenthetnek pl a hegyes teruletek. Csinalhatunk vilag csodait ugyan ugy mint az epuleteket, ezek a nep elegedetlensegere gyogyszer. Az ellenseggel lehet besszelni is ez arra jo hogy szovetseget kothetunk egymassal vagy egy masik civilizacio ellen. Tudományokat kerhetumk es adhatunk. Persze haborut is indithatunk.

A game menuben lehet az adot, a tudomany gyorsasagat es luxuscikkek aranyat bealitani. Tovabba kimentes and opciok beallitasa, es quit. A games menuben lehet polgarhaborukat kirobbantani es egy fejletteb rendszerbe lepni. Lehet diplomatakat is gyartani, ezzekkel ellenseges varosokba lepve kulonbozo tevekenysegeink lehetnek, ezek sorba: kovetseg letesitese, a varos felderitese, egy technologia ellopasa ipari szabotas, lazadas szitasa, talalkozas a kirallyal. Lehet kereskedelmet letesiteni karvanokkal ezeket egy ellenseges varosba vive sok penzre lehet szert tenni. Billentyuk: f=asd be megad, g=menj ..-hez szokoz=ne csinalj semmit, s=pihenj (hajoknal) ?=varos kereses Csak telepeseknel:b=varos letesitese, f=erod epites i=elelmiszertermeles fokozasa, m=termeles fokozasa p=tisztitas, r=ut, vasut epitese
Jotanacs:az nincs mindenki tapasztaljon maga.

Forrás:www.loogoos.hu


A főmenü


A játék

 


A városra kattintva


 A Civilization Windos-os változata

Civilizáció

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja.

1877


Arany János

 

A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása

A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása Samuel P. Huntington könyve. 1996-ban jelent meg, a Foreign Affairs című nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó amerikai lapban 1993-ban publikált hasonló nevű, óriási vihart kavart cikkének kifejtéseként. A könyv - miként a cikk is - a hidegháború utáni politikai, ideológiai helyzetet elemzi. Az eredeti publikáció Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember c. 1992-ben megjelent könyvére adott reakció, „kvázi-kritika” volt.

 

A könyv lényeges elemei

Megállapításai

  • A hidegháború utáni világ szabályait a kulturális identitások adják.
  • Az emberek a politikát nemcsak érdekeik előmozdítására, hanem saját identitásuk meghatározására is használják.
  • A világpolitika főszereplői továbbra is a nemzetállamok, melyek már civilizációk szerint tömörülnek.

Alaptézisei

  • A civilizációk halandók, és ki vannak téve a változásnak.
  • Globális civilizáció nem fog kialakulni.
  • A modernizáció nem eredményez „nyugatiasodást”.

További 5 főtézise

  • A mai világ sokoldalú és sokpólusú.
  • Jelenleg a civilizációk közötti erőegyensúly módosulása zajlik.
  • Új, a civilizációkon alapuló világrend alakul ki.
  • A Nyugat mindinkább konfliktusba kerül más civilizációkkal.
  • El kell fogadni, hogy a nyugati civilizáció nem egyetemes, megújulása államainak összefogásán múlik.

Civilizációk


A Huntington által meghatározott civilizációk hozzávetőleges térképe[1]

Huntington nézete szerint a politikai ideológiák civilizációkon belüli összecsapását felváltja a vallás és a kultúra civilizációk közötti összecsapása.

Huntington civilizáció alatt a legmagasabb kulturális csoportosulás, a kulturális identitás legtágabb szintjét érti, ez alapján 8 civilizációt különböztet meg, melyek határvonala nem mindig követi az országhatárokat:

  1. Kínai (Sinic) – Kína, Vietnam, Korea, Tajvan, Szingapúr, illetve a kínai diaszpórák főleg Ázsiában
  2. Buddhista – Arunácsal Pradés, Nepál egyes részei, Bhután, Szibéria egyes részei, Kalmukföld, Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa és Tibet - noha kulturálisan külön entitásként kezeli, Huntington szerint nemzetközi értelemben nem alkotnak egy „nagy” civilizációt
  3. Japán (egymagában, mint a nyugati és a kínai keveréke)
  4. Hindu – India, Nepál részei, és a hindu diaszpórák szerte a világban)
  5. Iszlám – A muszlim országok, valamint Albánia, Bosznia-Hercegovina és Kelet-India
  6. Ortodox kereszténység – Oroszország, Görögország, Kelet-Ukrajna, ill. más, ortodox vallású területek
  7. Nyugati kereszténység – Európa, a „nyugati keresztény” egykori szovjet tagköztársaságok, USA, Ausztrália, Új-Zéland
  8. Latin-Amerika – Közép- és Dél-Amerika országai
  9. Az Afrikai, vagy Szub-Szaharai (a Szaharától délre) civilizáció – egy lehetséges 8. civilizáció, mely még nem létezik, de kialakulása valószínűsíthető
  10. Több állam két civilizáció között ingadozik, vagy épp „civilizációt vált”, ezeket Huntington külön kategóriába („magányos államok”) sorolja. Ilyen Törökország, Haiti, a Karib-tengeri volt brit gyarmatok illetve Etiópia. Izrael is külön sorolható, de borzasztóan közel a Nyugati civilizációhoz.

A civilizációk szerkezete


Az ábra a civilizációk közötti kapcsolatot jelzi, minél vastagabb a vonal, annál nagyobb az ellentét

  • Tagállamok
  • Magállamok (a domináns állam, nem minden civilizációban)
  • Hasadó államok (melyeken keresztülhalad egy civilizációs határvonal, például Ukrajna)
  • Magányos államok (például Japán, Haiti)
  • Elszakadó államok (civilizációt váltó államok, például Törökország – Iszlámból Nyugatiba)

 

A pólusok a magállamok lesznek, a globális érdekeltség helyét a befolyásolási szférák világa veszi át.

  • A Nyugat körülhatárolása
  • Oroszország és „közelkülföldje”
  • Nagy-Kína és érdekszférája
  • Iszlám
    • A külső és belső konfliktusaiban jelentős szerepet játszik a mag-állam hiánya
    • Több hatalmi központ (például Szaúd-Arábia, Irán, Algéria) melyek versengenek egymással
    • Problémás állami legitimitás – az országhatárok az egykori gyarmatok határai
    • A törzs iránti lojalitás az állam iránti lojalitás felett áll, az állam másodlagos

- Potenciális fegyveres összecsapás az Iszlám határai mentén várható
 

Civilizációk közötti kapcsolatok

  • Találkozások (ókor, középkor, például Marco Polo)
  • Hatás (a Nyugat felmelkedése, dominanciája – a késő középkortól az 1980-as, 1990-es évekig)
  • Kölcsönhatás (a Nyugat elleni lázadás, minden eddiginél szorosabb kapcsolatok, a Nyugat egy lesz a sok közül – jelenkor)

- Az egy civilizációra épülő nemzetközi szervezetek a legsikeresebbek.
- Az 1980-as, 1990-es években a nem nyugati világban az őshonos kultúrák újjáéledése figyelhető meg.
- Az 1990-es évek elejének identitásválsága után a civilizációk új rendje alakul ki.
- Nő a kulturális azonosulás fontossága.
- Régi, keleti konfliktusok élednek újjá.

 

La revanche du Dieu

  • „Isten revansa”, a régi vallások újjáéledése (az 1970-es évek közepétől folyamatosan)
    • Okai: modernizáció és városiasodás
    • Bázisa: a fiatal városi középosztály (Európában főleg második generációs bevándorlók)
    • Funkciója: az identitás újjáépítése, a külföldi dominancia elutasítása
  • Ázsiai öntudatosodás, iszlám újjászületése
    • A modern elfogadása, a Nyugat elvetése
    • Új vallási elkötelezettség a protestáns reformáció analógiájára
    • A liberális demokrácia nem képes gyökeret verni
    • Az olajárrobbanás és a népességrobbanás nagy szerepet játszik benne

     

Az összecsapásokban részt vevő civilizációk típusai

  • Univerzalista Nyugat (gazdasági, politikai befolyás inkább, mint katonai beavatkozás)
  • Agresszív civilizációk
    • Iszlám
    • Kína
  • Gyenge civilizációk
    • Latin Amerika
    • Afrika
  • Inga civilizációk (hová tartozik?)
    • India (Hindu-Nyugat, India ma nyugati típusú demokrácia)
    • Oroszország (Nyugathoz tartozik – Nagy Péter nyomán- vagy különálló, Ortodox?)
    • Japán (egyedi vagy a Kínai része?)

     

     

     

- "Fegyverkezés és visszaszorítás" (Nyugat fegyvereivel fenyeget, visszaszorítja a többit)
- Megváltozik az emberi jogok helyzete. "Emberjogi imperializmus" (Nyugat ráerölteti az értékeit a többire)
- Demokrácia helyzete is megváltozik. (Demokrácia-paradoxon)
- A hasadó társadalmak veszélye ( amely országokban 2 civilizáció határa fut, például Ukrajna, Románia )

Összecsapások

- A konfliktusok szerkezete megváltozik

  • Új "hidegháborúk": törésvonal konfliktusok és a mag-államok közti konfliktusok
    • Iszlám és Nyugat 1979 óta tartó "kvázi-háborúja" (terrorizmus és ellencsapások)
    • Ázsia fejlődése, mint konfliktusforrás (demokratizálódás esélye itt a legnagyobb)
  • Átmeneti háborúk
    • Afganisztán szovjet megszállása (1979-1989) (Ortodox-Iszlám, Bin-Laden felszabadító seregét a Nyugat támogatja)
    • Első öbölháború (1991) (az első, tisztán az anyagi erőforrások birtoklása miatt kitört háború)
    • Második öbölháború (2003) (mindkettő Nyugat és Iszlám összecsapása)
  • Törésvonal menti háborúk (például Palesztin kérdés, Mindanao, stb.)
  • Identitásban gyökereznek
  • Elhúzódó, kiszámíthatatlan, véres konfliktusok
  • más közösségi háborúkkal szemben nagyobb a vallás jelentősége és az eszkaláció veszélye

Jelenlegi események

A következő események a civilizációk összecsapásának lehetséges bizonyítékai ( A köny megjelenése -1996- utáni történések )

A Nyugat fennmaradásának feltételei Huntington szerint

A helyzet felismerésén túl

  • Le kell számolni a régi intézményrendszerekkel
  • Fel kell adni a Nyugat univerzalizmusának illúzióját
  • Egyediségének megőrzésére kell fektetnie a hangsúlyt
  • Önmegtartóztatást kell gyakorolnia (nem beleavatkozni más civilizációk belső konfliktusaiba)
  • Konfliktuskezelés közös közvetítés útján (más civilizációkkal)
  • Nemzetközi intézményeket (például ENSZ BT) az új rendnek megfelelően kell átalakítani

Kritikák

A könyvnek szinte minden pontját rengeteg kritika érte, messze a legtöbb vitát a különböző népek különböző civilizációkba való besorolása generálta, példának a vietnami hadsereget, mely elsősorban Kína esetleges támadását hivatott kivédeni, illetve a muszlim világ megosztottságát, a kurdok, arabok, Irán, a törökök, pakisztániak, indonézek egymástól gyökeresen eltérő világfelfogását hozva fel. Továbbá bírálták, hogy Japán miért képvisel külön kultúrát, valamint hogy bizonyos szegmenseket kihagy a felosztásból, például a nyugati és az ortodox világ határvonala nem veszi figyelembe a nem vallási tényezőket, mint a kommunizmus utóhatásait, vagy az egyes államok gazdasági, fejlettségi szintjét, illetve az országhatárokat, például Indiát három civilizáció (hindu, iszlám, buddhista) között oszja fel. Huntington a politikai korrektség igényét a témában nem mindig vette figyelembe, főleg az iszlámmal szemben.

Források

^ http://s02.middlebury.
edu/FS056
A /Herb_war/clash3.htm

Hivatkozások

  • Huntington, Samuel P., The Clash of Civilizations?, "Foreign Affairs" című lapban, III. évfolyam, 72.szám, 1993. nyár, 22-49. oldal
  • Huntington, Samuel P., The Clash of Civilizations and the Remaking of World Order, New York, Simon & Schuster, 1996 ISBN 0684844419
  • Huntington, Samuel P. (ed.), The Clash of Civilizations?: The Debate, New York, Foreign Affairs, 1996 ISBN 0876091648
  • Huntington, Samuel P. A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa Könyvkiadó Kft. 2005 ISBN 9630776650
  • Ankerl Géza, Anyanyelv, írás és civilizációk. Budapest: Magyar Egyetemi Kiadó, 2004, ISBN 9638033657

Külső hivatkozások